1. nap

A kora délutáni órákban érkeztünk meg Bad Gasteinbe, ahol kiderült, hogy nem is olyan egyszerű dolog a tájékozódás. A hotelünk apró térképét nem nyomtattuk ki, így csak amire emlékeztünk a leírásból, arra hagyatkozhattunk. Annyit tudtunk, hogy a szálloda bár nem a főutcában van, de annak a sarkán, amit Bundesstrassénak hívnak, és közvetlenül az Eurospar mellett. Tudtuk még, hogy valahol a közelben van a Felsentherme fürdő is. Mentünk egy-két kört, de végül megtaláltuk.

A szállásunk egyszerű, de tiszta volt. Egy szobában helyeztek el minket, a gyerekeket pótágyon. Délután elindultunk felfedezni a városkát, és természetesen megnézni a vízesést, ami olyan híres itt, és a belváros közepében található.

A városban nem tudom, hány szálloda lehet, de rengeteg. Bad Gastein képét meghatározza a hegyre felkúszó villaszerű szállodák színes látványa, amitől olyan bájos lesz.

Persze a környező helyek tetején csillogó hó, valamint az ősztől színesedő erdő látványa sem utolsó.

2. nap

A mai napra eredetileg a Liechtensteinsklamm megtekintését tűztük ki célul, de kisebbik fiunk váratlan megbetegedése átírta a terveket. A délelőtt a biztosító ügyintézésével telt, aki orvost kerített nekünk. Nagyon kedvesen és alaposan megvizsgálta Danit a jól felszerelt rendelőjében, de végül magas láza ellenére nem javasolt antibiotikumot, ellenben a biztosításunkat nem fogadta el, így a röpke 5 perces vizit 34 euróba került (amit azért reményeim szerint odahaza rendezni tudunk a biztosítóval). Mivel Dani jobban érezte magát, úgy döntöttünk, hogy Werfen várát nézzük meg. Közben azzal kellett szembesülnünk, hogy mi bizony igencsak szezonon kívül érkeztünk ide, ami nemcsak azzal jár, hogy nincs tömeg, hanem rengeteg látnivaló zárva tart, illetve igencsak rövidített, heti 1-2 napos nyitva tartással működik. Így a felvonók nagy része, egyes múzeumok, látványbányák stb. Werfen várát mindenhol ún. Erlebnisburgként hirdetik, amit talán élmények váraként, vagy az élményfürdő után élményvárnak tudnék fordítani. Az autópályán elhaladva igen feltűnő a gyönyörű, rendkívül jó állapotú vár.

A várba gyalog vagy magasabb áru belépővel lifttel lehet feljutni. A vár egyes részei csak vezetéssel látogathatók, ami viszont jó hír, hogy aki nem érti tökéletesen az apródruhába öltözött idegenvezető hölgyek bájos német nyelvét, annak akár magyar nyelvű audioguide is rendelkezésére áll.

A vezetés kb. 1 órás, eközben igen sok lépcsőn át vezet az út, kínzókamrákon, fegyvertárolókon, kápolnán keresztül egészen a harangtoronyig,

ahol az óraszerkezet megtekintése után a vezető még a harangot is megkongatta nekünk.

11 és 15 órakor solymászati bemutató van a várban, mondanom sem kell, hogy a vár legalacsonyabb részén, amit lépcsőkőn és lejtőn keresztül lehet megközelíteni. De mindenképpen érdemes. A bemutatót korhű ruhákba öltözött hölgyek és egy úr mutatja be, miközben sok érdekességeket megtudhatunk a baglyokról, sasokról, sólymokról, de ezúttal audioguide már nincs a segítségünkre.

Sajnos a bemutatót nem tudtuk végignézni, mert a fiúk már fáztak, de ameddig láttuk, addig is lenyűgöző volt.

3. nap

Még előző este láttunk a gasteini völgy bejáratánál egy kis fafaragó ill. kristálybemutató műhelyt. Ott indítottuk a napot. Igazából ez inkább egy kis boltocska volt, ahol temérdekféle kristályt lehetett vásárolni ill. a tulajdonos saját gyönyörű fafaragásait a gyerekjátékoktól kezdve a konyhai használati tárgyakig, bútorokig sok mindent.

A gyerekeknek legjobban az udvarban található óriásbútorok tetszettek. A hintaszékre fel is lehetett mászni. Igazi kis mesebirodalom volt ez.

Továbbhaladva a völgyből kifelé vezető úton Klammstein várához értünk. Ez a vár valaha a völgybe érkező átutazók vámszedő helye volt.

Egy kedves idős bácsi fogadott minket felérve a várba, aki végig is vezetett a látogatható torony minden emeletén, ahol különböző témákban találhatók kiállítások. Ha jól értettem a tájékoztatását, ő gyűjtötte össze ezeket a tárgyakat. Volt ott krampusz, maszkok, vadászcsapdák, vadászati eszközök, fegyverek, régi síeszközök stb. Fenn pedig megcsodálhattuk a kilátást.

Innen a hüttaui látványbányába indultunk, de sajnos nem jártunk szerencsével. A vezetés kb. 1,5 óra múlva indult volna, de kiderült, hogy gyermekek 4 éves kor alatt nem látogathatják, a múzeum pedig már zárva volt, így sajnos itt nem láttunk semmit.

Viszont ha már idáig eljöttünk, akkor úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk Mauterndorf felé, hiszen a fele utat már megtettük. Itt is egy ún. Erlebnisburg található, de ez nekem sokkal jobban tetszett, mint a Hohenwerfen.

Bár audioguide csak német vagy angol nyelven volt, ez nem igazán volt probléma, végül nem is használtuk, mert a gyerekek mellett képtelenség volt figyelni az idegen nyelvű szöveget. Itt korhűen berendezett szobákon keresztül vezet az út, vagyis nemcsak a szobák korhűek, de találkozhatunk az éppen dézsában fürdő várúrral,

a muzsikusokkal a lovagteremben,

az éppen a várba érkező kereskedőkkel stb.

Szóval mindenhol egy-egy életképet igyekeztek összeállítani, ami igazán élményszerűvé tette a várat. Az egyik emeleten még arra is lehetőség volt, hogy mi magunk is különböző ruhákat próbáljuk fel, az udvari bolondtól az udvarhölgyön át egészen a püspökig.

A toronyban található helytörténeti múzeumban kristályokat, kitömött állatokat, a helyi szokások és ünnepek kellékeit, egyházi eszközöket csodálhattunk meg. Sőt itt volt Sámson is, az óriási bábu, amit nyári ünnepek során a városon keresztül szoktak vinni a helyiek.

4. nap

Ezt a napot Salzburgnak szántuk. Főképp azért döntöttünk így, mert okt. 26. volt, ami sok látnivaló utolsó nyitvatartási napját is jelenti. Először a városon kívül található Hellbrunn kastélyához vezetett az utunk, ahol beszereztük 24 órás Salzburg kártyánkat, így gyakorlatilag belépőre a továbbiakban már nem volt gondunk. Megnéztük a kastélyt, igazából nem mondhatnám, hogy felejthetetlen élmény volt, nem volt túl sok kiállítási tárgy, főképp festményeket láthattunk.

Az igazi attrakció itt nem is ez, hanem a vizipark. A vicces kedvű korábbi tulajdonos egészen érdekes szökőkutakat építtetett a parkba, megviccelve ezzel vendégeit,

és lehetőséget nyújtva a gyermeteg játékokban örömüket lelő idegenvezetőknek, hogy ma is jót mulassanak a látogatókon. A legváratlanabb helyekről tör elő ugyanis itt a víz, amelyre a vezetőnek természetesen igen nagy befolyása van. Itt senki nem úszhatja meg szárazon! Egyszer kánikulában is fel kell keresnünk!

Most már tényleg Salzburg következett, elég hamar találtunk parkolóhelyet is a belvárostól max. 10 perces kellemes sétányira, 1 Euro/óra áron.

A siklóval felmentünk a várba, ahol megnéztük a Marionett kiállítást, majd a várban található egyéb kiállításokat.

Mit mondjak, engem nem hoztak lázba a világháborús fegyverek és egyenruhák, de a fiúknak tetszett. A koncertterem és mellette a gyönyörű cserépkályhás fával burkolt termek már sokkal inkább.

A kilátás a várból felülmúlhatatlan. Gyakorlatilag egész Salzburg elénk tárul, de legszebb részei mindenképpen.

Miután siklóval lementünk, keresztül sétáltunk a vár aljában található temetőn, ahonnan a kazamatákba is fel lehetett menni. Itt sziklába vájt is kápolnát láthattunk.

Aztán elmentünk Mozart szülőházába. Már másodszor jártunk Salzburgban, és első alkalommal csak kívülről néztük meg a házat, de úgy gondoltam, hogy ha már itt járunk, látnunk kell belülről is. Most úgy gondolom, hogy nem lett volna muszáj. A házban először a bölcsőben fekvő ősz hajú(!) Mozart-baba fogadott minket. Döbbenetes volt nekem.

Aztán termeken keresztül mentünk, néhány hangszer (hegedű, zongora stb.), aztán volt egy terem, ahol V alakban vadlibák voltak fellógatva, és apró kis mélyedésekben a falban mindenféle emléktárgy Mozartról/Mozarttól. 3 -féle formában volt Mozart haja bemutatva, mindenhol kérdőjellel, vagyis korántsem biztos, hogy az övé volt, aztán volt az egyik ilyen mélyedésben egy plüss nyúl, ami fogalmam sincs, hogy miért és hogy került oda, egy másik szobában két korabeli ruhába beöltöztetett próbababa fogadott, aztán kimenekültünk. Később az útikönyvben olvastam, hogy amennyiben csak egyikre van időnk, akkor inkább Mozart lakóházát nézzük meg - talán majd egyszer...

A dóm sokkal szebb élmény volt. A gyönyörű faragott mennyezet,

a szép oltár,

na ez inkább kell az ember lelkének, mint az a bizonyos Mozart szülőház. Most már kicsit sietnünk kellett, hiszen még fel akartunk menni az Unterberg felvonóval a hegyre, hogy távolabbról is láthassuk Salzburgot,

de láttuk pl. Berchtesgadent is a magasból.

Sőt miközben felfelé mentünk még néhány zerge is elszaladt a felvonó alatt.

5. nap

Irány a Grossglockner. Óriási havas hegyek, valami gyönyörűség!

Meg is álltunk egy kis pihenőhelynél, hogy hógolyózzunk egyet, bár a hó eléggé fagyott, kemény volt, de mégis muszáj volt megérinteni.

Tátott szájjal bámultuk végig a hegyeket.

Előbb a Ferenc József kilátóhoz mentünk,

ahol megnéztünk gyorsan egy kiállítást is, de leginkább a gleccsert csodáltuk.

Sajnos ezen a napon Dávid lett beteg, így ő inkább csak az autóban ücsörgött, neki nem okozott különösebb élményt a látvány, és emiatt nem is nagyon jártuk be a környéket, hiszen nem szívesen hagytuk egyedül. Sajnos mormotákkal most sem találkoztunk, pedig még egy kis keksszel is készültem nekik! Aztán visszafelé az Edelweiss-spitzén álltunk meg egy kis fotózásra. Innen 20-30 db 3000 méteren felüli hegycsúcsot is láthatunk.

6. nap

Ez a nap a vízeséseké volt. Előbb a Liechtensteinsklamm nevű szurdokhoz mentünk.

Egy kellemes kis túra vezetett végig a hegyek között, miközben a patak végig mellettünk csörgedezett, zúgott.

A vége volt a nagy vízesés, ami jó magasról zubogott le. Nagyon jó kis séta volt ez a kellemes alpesi levegőn.

A környéken még látnivalóként hirdették a St. Johannban található Pongauer Domot, ezt is megnéztük,

és ha már itt voltunk shoppingoltunk kicsit a belvárosi üzletközpontban. Igazából csak a játékboltban voltunk, általában ez azért olcsóbb ott, mint nálunk.

Mivel volt még időnk, és az előrejelzés szerint másnapra eső volt várható, így elindultunk felfedezni a Krimml vízesést is. Szép út vezet arra Kaprunon és Zell am Seen keresztül, szinte végig havas hegycsúcsok kíséretében. A vízesés aljához egy 10-15 perces séta vezet, döbbenetesen szép a látvány. Hangosan zubog lefelé a rengeteg víz.

7. nap

Sajnos reggeltől estig zuhogott az eső, és mivel benti programot nemigen sikerült találnunk, így a nap nagy részét a szállodában töltöttük, és játszottunk. Azért dél körül bementünk még egyszer Bad Gastein központjába, ahol ismét megnéztük a vízesést, ami most a sok esőtől sokkal bővizűbb, monumentálisabb volt.

Megtaláltuk a vízesés aljához vezető utat is, így aztán minden irányból láthattuk. 

8. nap

Hazafelé ezúttal más utat választottunk, mint odafelé. Most Böcksteinnél vonatra raktuk az autónkat, és alagúton keltünk át a Hohe Tauern hegységen. Mintegy 10 km-t tettünk meg így, és Klagenfurt felé Grazon keresztül hazaindultunk.

További képek itt!