Január utolsó hétvégéjén Bárándra utaztunk, ugyanis befizettünk egy disznóvágás programra. Gondolom, most sokan, akiknek szinte minden télen részük van hasonló programban, meglepődnek, hogy vannak emberek, akik ezért még fizetnek is! De bízom benne, hogy mire beszámolóm végére érek, addigra mindenki úgy gondolja, hogy érdemes volt.

Szerintem mondanom sem kell, hogy ez a hétvége sem fogyókúrás, sem méregtelenítő programnak nem volt nevezhető, de a cél nem is ez volt. Gyermekeink még soha nem voltak disznóvágáson, és úgy gondoltuk, jobb ha tudják, hogy a kolbász nem a Tescoban terem.

Péntek délelőtt indultunk Pécsről, egy rövid ebéddel kb. 5 órát utaztunk. A hely ismerős volt, hiszen nyáron is jártunk már itt, és remekül éreztük magunkat a Koroknai Portán. Az első este programja kemencében sült kenyérlángos volt.

Itt kezdődött a korábban soha át nem élt élmények sora. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy mindeddig nem volt lehetőségem búbos kemence padkáján melegedni, de itt erre is lehetőség volt, amíg bent a kenyérlángos sült.

Persze a kemencébe is bekukkantottunk:

Egyébként egész hétvégén a legtöbb időt ebben a tündéri étkezőben töltöttük, ami szebbnél szebb régiségekkel van berendezve. Elbűvölő volt.

 Szombat reggel 7 órára volt várható a disznó érkezése. Jött is, egy traktorra szerelt "ketrecben". Nagyon nyugodt volt, vagy beletörődött a sorsába, vagy nagyon megbízott az emberekben. Én nagyon megsajnáltam.

Egy hangot sem adott ki, nem küzdött. Állva bökték le a szemlátomást szakszerű kezek. Hamar sor került a pörzsölésre.

Majd nem lógatták fel a disznót a szétbontáshoz, ahogy én ezt korábban láttam, hanem a földön szedték szét.

Közben elkészült a reggeli is: természetesen a disznóvágás hagyományainak megfelelően hagymás vér, illetve az érzékenyebb gyomrúaknak rántotta friss falusi tojásból. Hozzá bárándi kenyér.

 Míg a disznó feldolgozása folyt, megnéztük az istállóban az állatokat: lovakat, kecskéket, nyulakat, libákat, kacsákat, birkákat, mangalicákat (remélem, senkit nem hagytam ki!).

Befagyott a kacsaúsztató is a hetek óta tartó hidegben, így jó, hogy elhoztuk a korcsolyát házigazdánk tanácsára, mert arra is volt idő, hogy Dávid menjen néhány kört a kis tavacskán.

Majd hamarosan megérkezett a lovaskocsi, amivel mentünk egy kört a faluban. Korábban nem gondoltam, hogy ilyen nagy ez a falu. Nyáron 1-2 utcáján kívül máshol nem jártunk. Elég sok kisebb-nagyobb tó található körülötte.

Mire visszaérkeztünk, a disznó feldolgozása már olyannyira jól haladt, hogy már a kolbásztöltésnél tartottak.

Közben elkészült az ebéd is: orjaleves, toros káposzta és sült húsok minden mennyiségben. Moccanni sem tudtunk utána, ami nem is volt baj, mert megérkeztek a citerások, akiktől egy kedves kis műsort hallottunk főként helyi népdalokból.

Délutánra még a hó is eleredt, ahogy azt az időjárásjelentésben már előre jósolták. A disznó hamarosan elkészült. Délután kicsit pihengettünk, majd nemsokára vacsorázni kellett mennünk. Na itt már végképp nem az éhség hajtott minket. Pedig finom volt a vacsora: sült hurka (tüdős és májas) és sült kolbász várt ránk.

Reggelre szép nagy hó esett, aminek leginkább a gyerekek örültek, akik egy kisebb hógolyócsata után neki is láttak, hogy hóembert építsenek.

Reggelire sült töpörtyű, stifolder, cseresznye- és meggybefőtt várt. De szerintem még mindig nem voltunk éhesek!

A hó ellenére elég jól tudtunk haladni, és mivel éhesek nem voltunk, meg sem álltunk hazáig, kb. 5 óra alatt otthon voltunk.

Azt hiszem, visszatérünk még a Koroknai Portára, ahol mindig vendégszerető házigazdák, jobbnál jobb élmények várnak!