Dávid indult az iskolai versmondóversenyen. Első körben az osztályban mérettettek meg, ahonnan két gyerek jutott tovább, egyikük Dávid lett a közönség - vagyis az osztálytársak szavazatai alapján.

Az iskolai fordulót tegnap rendezték, ahol Dávid 22 induló közül a dicséretet kapottak közé került.

Nagyon büszkék vagyunk rá, mert sokat készültünk és gyakoroltunk rá. Sikerült legyőznie az izgalmát, na és ellen tudott állni a nevetésnek is, hiszen a közönség minden esetben jókat derült a versen:

Békés Márta:

Táskaleltár

tankönyv? csak a borítója

(én semmit sem tudok róla,

hova lett a tudomány,

engem nem bánt e hiány)

egy töküres tolltartó,

(pisztolytoknak volna jó)

tartógumik felszaggatva,

(engem ezért ne nyaggass ma)

hetvenhárom szamárfül

nyolc füzeten legbelül,

kitört ceruzahegyek,

kilenc, hogy pontos legyek,

radír, mit körző átdöfött,

találhatsz belőle ötöt,

szétkaratézott vonalzó,

órán játszott torpedó,

na meg három rágó ára,

szögmérő, de ripityára,

matchboxfelni repedten,

(nahát, ezt hogy kerestem!)

visszakapott visszajáró,

pulóver a visszájáró',

sonkáskenyér, érintetlen,

(asszem aszondtam megettem)

almacsutka, már penészes,

(kérlek szért se légy mérges)

széjjelolvadt tejcsoki,

(veszni hagytam, tök ciki)

egy fel nem használt puska,

meg hogy csíp engem a Zsuska,

egy ragasztó széjjelkenve,

meg hogy nem volt leckém keddre,

meg egy háttal kezdett mondat,

meg, hogy elmarad a szombat,

nahát, ilyet már kilátott,

még az intő is elázott,

hogy nem hoztam füzetet,

meg az a sok üzenet...

Hát, arról szól valahány,

hogy a gyermekük trehány.

Hanyag lennék, rágalom!

Cipelem a hátamon.