Hajnali 4 órakor indultunk Spital am Pyhrnbe, és bár nem esett útba, "beugrottunk" Klagenfurtba is, hogy végre megnézzük a Mini Mundust, amit már olyan régóta szerettünk volna.

 Nagyon szuper volt. Annyira érdekes volt ezeket a világszerte híres látnivalókat ilyen kicsiben, de ilyen tökéletesen lekicsinyítve látni.

Spital am Pyhrnbe délután 3 óra körül érkeztünk meg.

A szállásunk szép volt,

Daninak beállítottak egy rácsos ágyat is,

Dávid imádta az emeletes ágyat.

Természetesen végig a felső szinten aludt. Délután a környéket fedeztük fel gyalog.

Hihetetlen, hogy egy ilyen kisvárosnak mekkora templomja van,

és milyen gyönyörű belülről.

Na és a környék! Az óriási kék hegyek, a zöld legelők, a tehenek, a csend, a jó levegő...

Beszereztünk jónéhány prospektust a helyi utazási irodában, hogy jól felkészülhessünk a helyi látnivalókból. Legnagyobb hasznát a Pyhrn-Priel kártyáról készült füzetnek vettünk. A szálláshoz automatikusan járt ez a kártya, rengeteg kedvezményt nyújtva a környék látnivalóira. Egyetlen hátrány volt, hogy a legtöbb múzeum csak heti 1-2 napot volt nyitva, ami nem esett egybe a mi nyaralásunkkal. De program azért így is akadt bőven.

A második napon a Salzkammerguti tóvidékre és Salzburg felfedezésére indultunk. Első megállónk Mondsee volt.

Az útikönyvben olyan szép kép volt róla, úgy döntöttünk, egy sétát megér.

Nem csalódtunk. Olyan hangulatos volt! Vasárnap délelőtt volt, éppen jöttek ki a helybeliek a templomból. A nők drindliben, a férfiak a jellegzetes zöldes zakókban, kalappal.

És a fiatalok is.

Hát, mint a mesében. És nem azzal töltötték a vasárnapot, hogy rohangáljanak a Tescotól a Kikáig, hanem templom után beültek az ismerősökkel-rokonokkal az egyik kávézóba egy sütire és kávéra.

Hát, maga az idill. És nincs nyitva üzlet vasárnap!!! Lesétátlunk a tópartra is, az is szép volt.

De istenigazából nekem a belváros tetszett.

A templom a fekete-arany díszítéseivel

és a színes házak.

Innen már Salzburg volt a következő állomás. Na ez a város nincs tele turistatámogató útbaigazító táblákkal. Így nagy örömünkre szolgált, amikor sejtésünk szerint a városközpont közelében találtunk parkolóhelyet. A sejtés jó volt, egyetlen hiba a hegy volt, ami a parkolót és a belvárost elválasztotta egymástól. De ez már csak akkor derült ki, amikor elindultunk a lépcsőkön felfelé, hogy megnézzük a Festungot (Salzburg vára).

Ahogy haladtunk felfelé, és át a másik oldalra, akkor jöttünk rá, hogy nem azon az oldalon parkolunk, ahol kellett volna. De innen már nem fordultunk vissza. Pechünkre így esélyünk sem volt, hogy siklóval menjünk fel a várba, pedig nagyon magas volt a hegy. De megérte. Szerintem elsősorban a kilátás miatt,

de természetesen a múzeumot is megnéztük és a marionettkiállítást is.

Lefelé viszont már siklóval mentünk, nem messze volt innen a dóm,

ami szintén mesésen gyönyörű, és Mozart szülőházát sem hagyhattuk ki. 

Persze a kirakatok mi mással lettek volna tele, ha nem Mozart-golyókkal?

Szorított az idő, és még rengeteg tervünk volt erre a napra, de az már tisztán látszott, hogy mindent nem fogunk látni, így Hellbrunn kastélya ill. vizijátékai mellett döntöttünk. Jó kis program volt ez is, bár a belépő nem volt olcsó.

A parkban végigsétálva hol innen hol onnan tört elő a víz, jól meglocsolva a gyanútlan (vagy nem is annyira gyanútlan) turistát.

Elkerülhetetlen volt, hogy időnként ne ázzunk bőrig. De jókat nevettünk. Utána a kastély parkján keresztül sétáltunk vissza az autónkhoz.

Következő (3.) nap következett a környék felfedezése. Sajnos ezen a napon már nem volt igazán jó időnk - sőt inkább novemberre emlékeztett a köd és eső. De Pyhrn-Priel kártyánkat kihasználva - mely ingyenes felvonó használatra jogosított fel - először a Wurzeralm hegyivasútjával mentünk fel 1400 m magasságba.

Aztán következett Windischgarstenben a Panorámatorony.

Itt megnéztünk egy rövid filmet a környék hegyeiről, aztán egy kiállítást, amit mindenféle "élményelemekkel" tettek még érdekesebbé,

majd üveglift vitt fel a 21 m magas üvegtoronyba,

ahonnan a windischgarsteni völgy panorámáját nézhettük meg.

Kezdett erősen beborulni, így ebédre visszamentünk a szállodába, majd mikor úgy láttuk, hogy talán kitisztul az ég, akkor indultunk el a Hinterstoderre. Nem volt könnyű megtalálni a felvonót, de végül egy helybeli útbaigazítása alapján meglett,

és már mentünk is 1400 m magasra. Innen a kilátás nem volt igazán felejthetetlen, de a "liftezés" tetszett! Sajnos az időjárást rosszul ítéltük meg: végig szakadt az eső.

Visszamentünk a szállodába, majd később elautóztunk Liezen városába. Ez egy viszonylag kicsi város, de rengeteg bevásárlóközpontja van. Nem éreztük úgy, hogy ki kéne szállnunk az autóból.

Eljött a hazaindulás napja. Kisütött a nap, ezért úgy döntöttünk, hogy még egyszer felmegyünk a windischgarsteni kilátótoronyba. Gyönyörű volt. Majd mikor lejöttünk, akkor Dávid végre elég bátornak érezte magát, hogy kipróbáljuk a "libegőt" (németül Sesselbahn) is.

Ölemben ült végig, nagyon féltettem, hogy le ne essen, így meglehetősen hosszúnak tűnt az a 20-25 perc, amíg körbeértünk.

De nagyon szép út volt. Utána még Tibivel is ment egy kört.

Ezután hazaindultunk. Útközben már hosszabb időre csak a graz előtti alagútnál álltunk meg, mert valamilyen baleset miatt lezárták az utat. Kb. egy órát kellett várnunk, hogy elindulhassunk. Fürstenfeldben még megnéztük a bevásárlóközpontot, "shoppingoltunk" néhány apróságot.

Sok-sok kép még a www.kep.tar.hu/nyultanti címen!!!