Szóval, 2007. június 13-án szállt fel a gépünk a pécs-pogányi repülőtérről. Az első "fecskék" között szálltunk el Görögország legzöldebb szigetére. A felszállás zökkenőmentes volt, és habár a korfui repteret a legrövidebb kifutópályájúak között tartják nyilván, no a pécsi még ebben is ráver, nagyon-nagyon rövid, de ezt a felszállásnál nem érzékeltük. Nagyon kellemes repülés volt, ehhez az is hozzájárult, hogy egy nagyon normális társaságot sikerült kifognunk, igazán jó volt a hangulat, senki nem veszekedett senkivel, mindenki teljesen kultúráltan viselkedett. Minket persze mindenki rögtön megismert, köszönhetően egyrészt annak, hogy a reptéren kisebb feltűnést keltett, hogy kivétel nélkül mindenki ismerősként üdvözölt (hála Tibinek), és persze pici Dani fiúnk is felhívta magára a figyelmet. A repülésből ő mindössze annyit érzékelt, hogy utálja, ha anya magához kötözi, és egyáltalán, inkább sétálna, nyomkodná a gombokat, és nagyon tündéri volt, amikor az autója előregurult az ülések között, majd a stewardess visszagurította. Szóval a repülés nagyon tetszett, a felhők között néha olyan volt, mintha hóborította táj felett repülnénk, de láttunk valóban havas hegycsúcsokat is, és tengert, és szántóföldet, és kanyargó folyókat... Az utunk Szerbián, Montenegrón és Albánián át vezetett Korfura.

Megérkezés után busszal Messonghiba utaztunk. A szállásunkra sajnos még várnunk kellett, de addig felfedezősétára indultunk.

A szállás kedves volt, pasztellszínűre festett bútorok, Daninak bekészítve kiságy (ez igen kellemes meglepetés volt, mert itthon azt ígérték, hogy egy ágyban alszik velünk).

A tengerpartra is mindjárt leszaladtunk örömünkben, persze a gyerekek levették a szandált, és irány a vízbe. Naná, hogy Dani beletottyant pelussal, ruhástól. :))))) A 30 fokban ez nem igazán volt probléma! Két órakor a szokásos idegenvezetői tájékoztató következett, természetesen kirándulási lehetőségek ismertetésével. Korfu város+vacsora 50€, nagy sziget-körút 35€, görög est vacsival 35€, hajózás fish picnickel, Kék lagúnával, hajóról vízbeugrálással szintén 35€. Mi úgy döntöttünk, hogy nem fizetünk be, inkább bérlünk autót. 3 napra sikerült szert tennünk egy kis Fiat Puntora 75€-ért. Ez igazán baráti árnak számított. Az autó egyébként nagyon szuper volt, légkondis, keveset fogyasztott stb. Másnap este 8-ra a szállodához hozták.

A következő nap nagyrészt a környék felfedezésével, és strandolással telt. A szálloda medencéje nagyon szuper volt, természetesen Dándit nehéz volt kicsalni a medencéből.

A tenger viszont kissé hidegnek bizonyult, így egy rövid mártózás után inkább a medencéhez mentünk. Az ebéd jó turista szokásnak megfelelően pita gyros volt. Egyébként ez egyáltalán nem drága Görögországban 1,5-1,8 €-ig terjedt az ára. Nem így a sör és egyéb italok. Egy korsó csapolt sör 2,5-3 €, az üdítő 1,5-2 €, fél liter Retsina 3 €.

Egyéként általában az éttermi árakról elmondhatók, hogy jóval felette járnak az általunk megszokottnak. A legolcsóbb ételek 7-8 €-nál kezdődnek, de egy kétszemélyes tál simán belekerül 20-30 €-ba. Az olcsóbbak közé tartozik a souvlaki, a moussaka, a sofrito (korfui specialitás fokhagymás hús fehérborban párolva).

Este megjött az autónk, másnapra az Achilleon meglátogatását tűztük ki célul. Sissy korfui kastélya gyönyörű. A bejárat előtt kínáltak mindenféle nyelven, magyarul is ismertetőt a kastélyról, mindössze 4 €-ért. Ezt igen jó árnak találtuk, tekintve, hogy elég sok kép is volt a könyvben, és nagyon szuper "idegenvezetőnek" bizonyult. Ennek segítségével jártuk végig a termeket és a kertet. Aki járt már Bécsben a Hofburgban vagy Schönbrunnban, az ne számítson arra, hogy tárgyi emlékek olyan nagy tömege fogadja, mint Ausztriában.

Meglehetősen szegényesnek éreztük a kiállítást, ami Sissy, majd a kastély későbbi tulajdonosa, II. Vilmos használati és dísztárgyai, bútorai voltak.

Csak a kastély földszinti része látogatható, az emelet el van zárva a látogatók elől. A kastély kertje és maga az épület azonban lélegzetelállító.

Bár a művészettörténészek nem tartják túl értékesnek, sőt akár giccsnek is nevezik az ott található szobrokat, nekünk hangulatos volt és tetszett. Az épület hátulján a múzsák kertje igazán kellemes hely,

és aki erre jár, el ne mulassza a sarokban az üvegajtón át beleskelődni, és megnézni a gigantikus Akhilleusz festményt, amint Akhilleusz éppen Hektor testét húzza körbe a vár körül. Szerintem gyönyörű festmény.

Na és persze Akhilleusz szobra a kertben, amit már a tudósok is igazán jó alkotásnak találnak, valóban gyönyörű.

Délután itt volt már az ideje, hogy megkóstoljuk kedvenc görög sütinket is, melynek íze leginkább a baklavához hasonlít, és nem kicsit édes. Mi csak szénaboglyának neveztük el. Vajon miért? ;-)

Estefelé úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Korfu jelképévé vált kis fehér Vlacherna kolostort,

amihez az út a leszállópálya közelében vezetett, így közvetlen közelről is láthattunk gépeket le- és felszállni.

A kolostor rendkívül bájos, fehérre meszelt falai a kék tengerben igazi kincsként ragyognak.

A Pontikonissi (Egér) - szigetre is lehetett volna hajóval menni, ezt mi kihagytuk.

Másnap következett a mi szigettúránk. Sidariba mentünk először, ahol a homokkő szigeteket/félszigeteket néztük meg.

A tenger itt nagyon csodálatos volt. Sekély a víz, és kellemesen langyos. Persze itt sem tudtunk ellenállni a víznek, bár fürdőruhát - tekintettel arra, hogy Dándi elég csúnyán köhögött és hőemelkedése is volt - nem hoztunk, természetesen térdig belegázoltunk a vízbe a fiúkkal.

Innen Paleokastritsa következett. Útközben egy hegyi falu közelében megálltunk ebédelni. Nagyon kellemes hely volt, igazi görög vendégszeretettel (hipp-hopp került etetőszék és Daninak), kis boltot is üzemeltettek a háziak helyi termékekkel (Kum-Quat likőrők, lekvárok, olívaolaj, fűszeres olívaolaj, ouzó, szappan, fűszer- és gyógynövények stb.). Míg a souvlakinkat vártunk a tulaj pirítóst és vajat szolgált fel (amit kedvesen a számlán is feltüntetett, bár mi nem kértük :( ) Az ebéd itt sem volt olcsó, és bőséges sem.

Na de sebaj, irány Paleokastritsa. A városnál egy kilátóteraszról megcsodáltuk a hihetetlenkék öblöket,

fotóztunk,

majd a kolostorba indultunk. A hegy lábánál 2 €-ért sikerült parkolót találni, majd miután a döglesztő melegben küzdöttük fel magunkat a hegyre, kiderült, hogy felmehettünk volna autóval is - ingyen. :))))

A kolostorban ezüstbiblia,

papi kellékek, olívasajtoló, egy kis templom volt. A templom érdekessége egy szentkép, melynek a hívők karikagyűrűket dobnak be, remélve a gyermekáldást. Hazaérve jót csobbantunk ismét a szálloda medencéjében.

Dávid láza csak nem múlt, úgy döntöttünk, orvoshoz visszük. Az idegenvezetőt felhívtuk aki mindjárt telefonált a Moraitikában rendelő magyar orvosnőnek, aki eljött a szállodába, és ott vizsgálta meg Dávidot, kapott gyógyszert, és láza sem volt többé. Közben kitaláltuk, hogy Korfu városban megnézzük a Mon Repos kertet és palotát.

Hát, nem ez volt életünk legjobb döntése. A botanikus kert nem volt igazán érdekes, a palotában nagyon hideg volt a légkondi miatt, különösebben itt sem volt érdekes a kiállítás, a Héra romtemploma nem volt több egy kőkupacnál,

úgyhogy itt nem igazán értettünk egyet az utikönyvvel, ami a kihagyhatatlan látnivalók között emlegette a helyet.

Hazafelé megálltunk Benitsesben, hogy megnézzük a kagylómúzeumot. Itt egy család 20 év alatt a világ minden részéből összegyűjtött kagylói, kitömött halai, cápái, krokodiljai, kígyói láthatók, rengeteg kagylóféle, egészen óriásiak is, csigák, tengeri sünök, korallok, rákok. Igazán érdekes, a tulajdonosok tökéletes angol nyelvtudással szívesen végigvezetnek a kiállításon. Dándi nagyon élvezte!

Visszatérve a szállodába ismét fürödtünk egy jót, és délután, mivel volt még bőven benzin az autónkban (kicsit többet tankoltunk, mint kellett volna), elmentünk dél felé, megnéztük Cavost, az angol turisták célpontját. Egy egész más világba csöppentünk: sztriptízbárok, hangos mulatók, indiai és mexikói éttermek, mindenhol a kihagyhatatlan English Breakfasttal (angol reggeli). Láthatóan az angol fiatalok célpontja a hely, amennyiben féktelen mulatozásra és őrjöngésre vágynak.

Hétfőn sehova sem mentünk, helyben sétáltunk, és este elmentünk koktélt inni. Fincsi volt (2,5 € a felnőtt, 1,5 € a gyermekkoktél).

A szállodában ezen az estén görög estet rendeztek, jó ki görög zenével, Dani is ropta a táncot! :)

Kedden, utolsó előtti napunkon utaztunk a fővárosba busszal. Megnéztük az új erődöt, ami a várfalakon és a szép kilátáson kívül semmit nem kínált,

majd az Esplanade-n (a Balkán legnagyobb tere) sétáltunk,

végül megkerestük, honnan indul az üvegoldalú hajó. Mivel volt még bőséggel időnk, bementünk egy étterembe, ettünk pizzát és gyrost, ittunk retsinát, frappét, sört. Majd 3 órakor indult a Kalypso star, az üvegoldalú a hajó. Az attrakció az volt, hogy két búvár lemerült, majd a magukkal vitt langusztát, és óriás csigaházat vitték körbe a hajó körül és mutatták meg a turistáknak.

Ezután egy 6-8 perces fókashow következett.

Igazán gyerekeknek való program, Dávid nagyon élvezte, de ez sem volt olcsó. 2 felnőtt + 1 gyerek jegy 36 €. Visszaérve a partra a buszmegállóba mentünk, ahol kiderült, hogy a busz majd másfél óra múlva indul. Hát ez nem esett jól, rettentő meleg volt, és rettentően fáradtak voltunk már. Azt hiszem ezen a napon esett legjobban a csobbanás a medencében. Sajnos még csomagolás várt ránk, mert másnap korán reggel 7.15-kor (ne felejtsük el, hogy Görögországban a 7.15 nálunk 6.15) gyülekező a szállodában, buszraszállás és indulás a reptérre. Gépünk simán szállt fel,

Dani szinte teljes egészében végigaludta az utat, így sokkal könnyebb volt, mint Korfu felé, és bár a leszállás kissé döcögősre sikeredett, sikerült megállnunk rövidke kifutópályánkon Pécsen.

Néhány dolgot még arról, hogy mit érdemes vásárolni Korfun. A görögök meglehetősen tehetségesek abban, hogyan kell minél szebb, látványosabb ajándékokat előállítani. Ha valaki alkoholt szeretne venni, igazi görög ill. korfui termékek az ouzo, a metaxa és a nagyon narancssárga kumquat likőr. A kumquatból - ami japán törpenarancs -egyébként még vásárolhatunk lekvárt, szirupban eltett gyümölcsöt, aszalt gyümölcsöt. Bevallom, nekem kicsit gyanús, ez a rengeteg kumquat, tekintve, hogy a szigeten mindössze 2 db icipici kumquat fát láttam, persze nem jártunk mindenfelé.

Gyönyörűek a görög kerámiák, nagy kedvencem a fekete kerámia arany - többnyire mitológiai - díszítéssel. Ezenkívül természetesen az olívaolaj és a belőle előállított szappan, a különböző tipikus görög fűszerkeverékek, és szinte bármi Korfu térképével díszítve. Kedves szokása volt nálunk a supermarket tulajdonosának, hogy vásárlásaink alkalmával mindig megkínált jófajta gyümölcsös ouzóval, egyébként ebből is lehetett vásárolni.